zsirosfamily

Ez a hétvége azért volt jó, mert csak hárman voltunk: Apa, Dávid meg Anya (én).

Visszamentünk Sopronba abba a hotelbe, ahol tavaly nászúton voltunk: Fagus a neve. Gyünyörű helyen van, nagyon jól néz ki és jó a kaja is. Kicsi kapott rácsos ágyat is! Egyébként jól viselte a hosszú utat. Rekord mennyiségeket aludt, főleg a visszaúton, ahol hol 14, hol 24 fok volt, attól függően, hogy épp esett a zápor vagy sütött a nap.

Jókat sétáltunk a városban, ettünk a "nagyinál", ittunk lavazza cappuccinot. Szép hely, már majdnem olyan, mintha Ausztriában lennénk, bírnék ott lakni, bár Ausztriában még inkább :) Apa jókat úszott, szaunázott is (én kihagytam mindkettőt, nem vagyok egy nagy úszós), viszont mindkettőnket jól megmaszíroztak! Nekem még izomlázam is lett tőle! Mondjuk a derekam nem lett jobb tőle...annak már lehet, hoy tökmindegy. Annyira szarul van... fogok mostmár gyógytornázni vele, mert ez így már nem állapot, hogy minden reggel be van állva! Reggel legalább egy órát kínlódok, mire használni tudom! És ez marhára nem vicces - ezt asszem csak az tudja, akinek már fájt a dereka. Ehhez még hozzájön az ínhüvelygyulladás a bal csuklómon, és a balesetes bokám+sarkam... Na, jó nem folytatom. Kész csoda, hogy még tudok mozogni!!!

A lényeg, hogy Dávid ezen a hétvégén megtanult kurjangatni! Úgy mondja, hogy az csak nna! Olyan cukorfalat! Tök sokat nevet és közben szórja ezeket a leírhatatlan kurjantásokat :))

Ez már a harmadik alkalom volt, hogy oltást kapott Dávid, hát aggódtam is mi lesz, mert az előző kettő után bár lázas nem, de elég nyűgös volt. Felkészültem hát, jól kialudtam magam, meg ilyenek. Bementünk a doktor bácsihoz, levetkőztünk mosolyogva, megmértek mosolyogva: 4880g - nem visszük túlzásba a hízást... ezzel a súllyal a doktor bácsi a "tűrhető" kategóriába sorolta Dávidot. A szúrások közben eltört a mécses, és nagy keserves sírás közben potyogni kezdtek a krokodil könnyek :(( Aztán hüppögit magamhoz szorítottam és körbemutattam neki a rendelőt. Ettől kicsit megnyugodott, aztán felöltöztünk, hazajöttünk, és aludt még egy órát. Semmi különös nem történt evett, játszott, evett, majd este elaludt rendben és csak másnap ébredt vidáman :) És mivel ezt a szurit ilyen jól viselte elindultunk Apával Sopronba, hogy hármasban ünnepeljük meg az első házassági évfordulónkat :)

Asszem ez a blogolás kissé hektikusan megy... szóval már a negyedik hónapnál járunk. Dávid már végigalussza az éjszakákat, és fogja a tárgyakat:

És MEGFORDUL!!! Igaz, hogy inkább csak véletlenül, de már többször láttuk! Tessék:

 Még mindig az a bajom, hogy nem tudom hogyanis lehet ezeket a képeket szerkeszteni, hogy ne vágja le úgy a gép, ahogy ő akarja...

A húsvétot szegeden töltjük, ahol sok fantással találkozunk! :) Már várom.

Dávid három hónapos. Hihetetlen! Bár tényleg hamar megszoktam, hogy van, mégis!

Szerencsére legtöbb tekintetben nincs lemaradva kortársaitól, csak pl. súlyban, de nem baj! Mi ekkorán szeretjük! Varga Csabinak igaza volt, az ember automatikusan szereti a gyerekét :)

Elkezdett gőgicsélni, nyomja a hőő-t meg höee-t, és azt is, hogy "g-g". Nézi a körbeforgó állatkákat, nevet, rugizik ezerrel. Egyre jobban szeretne önálló lenni, legszívesebben már járna, hogy intézze a dolgait. Most az a legújabb, hogy a kezét a szájába tömködi amikor már nem éhes... remélem hamar kinövi, mert engem baromira idegesít.

Olyan hihetetlen gyorsan telik az idő, már 6 hetes vagy! Csak hajnal 3-kor tűnik úgy, hogy végtelen lassan... 2970g-nál jársz és már valószínűleg több vagy, mint 50 centi. Rita nagynénéd visszautazott Londonba és vérzik a szíve utánad!

és ide tennék egy képet rólatok, ha működne a gomb...

Ez a nap nagy ijedséggel kezdődött és órási meglepetéssel folytatódott.

Hajnal fél négykor ugyanis arra ébredtem, hogy ömlik a magzatvizem! (Valóban igaz, hogy fel lehet ismerni, bár még sosem láttad.) Tudtam, hogy jópár órája van még ilyenkor a terhes nőnek, de én még csak a 35. hetet kezdtem meg!!! Kórházi pakk még sehol... Ákos összedobált nekem pár cuccot a böröndbe, és irány a Bajcsy kórház - ahol nem egész 10 órája hosszas dilemmázás után mégiscsak felmentem megnézni a szülőszobát. Szóval újra itt: méhszáj zárva, víz folyik, fájások indulnak, infúzió be, hátha vissza lehet fogni a kis pocaklakó igyekezetét. Reggel 8 óra: a fájások nem csökkennek. 4 percesek. Viziten eldöntik: áthelyeznek. Rohammentővel visznek a SOTE II. sz. klinikájára, mivel ott van koraszülött ellátás. Ott jönnek aztán az igazi fájások! 4 percesek, és duplán! Méhszáj tágul - én ordítok. Indulunk a szülőszobára. Senkit sem ismerek, egy csomóan vannak, orvostanhallgatók... persze ekkor már felőlem a vörös hadsereg is visszatérhetett volna az újra egyesült szovjetúnióból. Nagyon fáj, széthasadok, és amikor már úgy érzem, meghalok: kibújik egy gyerekforma belőlem. BELŐLEM! Van feje, két keze, két lába és ordít :)) Ekkor megnyugszom :) Megmutatják, majd viszik intenzíven ellátni.

Ákossal kettesben maradunk.

Hát akkor közöljük a nagy hírt másokkal is :) sms-ezgetük.

Ákos küldi az első fotót Dávidról:

A mai napot a gyógyulásnak szenteltem, miután Ákossal tegnap végigjártunk ezer üzletet (puszi neki, hogy kibírta!) és visszaesett a dáthám.

Szombaton megnéztünk egy halom babakocsit, és most már valószínű, hogy nem akarok 150e Ft-ot költeni rá, ha 63-ért is megkapom! Ez az: http://pandababahaz.hu/shop_artdet.php?shop_id=9159&cikk=unas_505147 - Élőben sokkal jobban néz ki, nagyon stabil, és picire lehet csukni.

Icuri ismét kapott pár ruhácskát, és már nagyon érdekel, hogy jók lesznek-e neki, mert azért elég nehéz olyan valakinek vásárolni, akit még sosem láttam, és azt sem tudom mekkora lesz!

A pocak képekkel valahogy mindig elmaradok, szóval íme az egy héttel ezelőtti állapot, új frizurával! :)

Ritának:

A hétvégén Zsombón voltunk, és mindkét nap óriási kajálás volt, mivel szombaton Ákos nagyszüleinek ünnepeltük a 60. házassági évfordulójukat, majd másnap elmaradt szülinapokat pótoltunk. Ebből a gyerekre vonatkozó lényeg: hogy jó sokat ettem! :) Tegnap estére pedig feljött vagy befordult (?) a gyerek a gyomorszájamba! Szóval jelenleg kábé csak úgy tudok ülni, mint aki karót nyelt. A héten csak vérvételre kell mennem, pedig érdekelne egy ultrahangos kép is, hogy mégis mekkora és hogy helyezkedik el a lurkó a pocakomban!

A hirtelen jött tél miatt sajnos kiújult a torokgyuszim, pedig nem sokat voltam kint. Úgyhogy iszom a hársfa teát, mézet és próbálok nem ágynak esni. E hét végén gondoltam abbahagyni a munkát, ehhez próbálom tartani magam.

Gyerek cuccainak beszerzése folyamatban van. Eddig van pár ruhácska, állványos kiskád, étel/cumisüveg-melegítő. Ma is megyek ruhát venni. A babakocsi vételt a jövő hétre halasztom, mert még mindig nem sikerült kijutnom abba a boltba, ahol jó áron vannak.

Igyekszem sűrűbben megmutatni a pocakom, illetve idővel a kis pocaklakót!

Szóval lassan kezdem megtölteni ezt a blogot tartalommal, de egyelőre le vagyok maradva, ezért teszek fel két héttel ezelőtti pocak képet. Íme:

2008. április 19. Velence

Már oly messzinek tűnik, hogy hihetetlen. Röviden elmesélem képekben:

A "királykisasszony várában", vagyis a székesfehérvári Bory-várban:

Hölgyem?

Fúj a szél.

Udvarhölgyeink: